Cikkek

„Legyünk nagyok, amint illik mihozzánk, hogy az Isten gyönyörködve nézzen ránk.” (Petőfi Sándor) Több oldalnyi szövegkönyv, több órás „forgatás”, vidám olvasópróbák, feszített tempójú színpadi próbák, töretlen lelkesedés, váratlan sorsfordulatok, a „B“ terv helyett egy újabb „B“ terv – egy igazi forradalmi forgatókönyv. 178 évvel ezelőtt, 1848 márciusában egy maroknyi lelkes csapat, a szabadságvágy által hajtva, egy kávéházi asztal mellől elindulva forradalmat indított útjára. Egy hasonlóan lelkes közösség évek óta megidézi ennek a történelmi tettnek a hátterét; újra és újra feleleveníti az események egyes állomásait, a megismételhetetlen lehetőségek kihasználásának buktatóit. Teszi ezt a legnagyobb odaadással, hihetetlen lendülettel, barátsággal és legfőképpen belső motivációból. Néhányuk gyakran áll színpadon, akad köztük olyan is, aki csak az iskola színháztermében lépett először a „világot jelentő deszkákra”. Van, akinek rögtön komfortos a szerep, és persze van, akinek hosszabb időbe telik, míg ráérez a színpadi munka ízére. Egy-egy műsor megvalósítása rengeteg időt és energiát igényel. Mégis mindannyian újra és újra belevágunk. Velünk van a márciusi ifjak küzdőszelleme. Szívből csináljuk, műkedvelő diákszínjátszók vagyunk. Ugyanúgy, ahogyan a pesti forradalmárok, mi is nagyon hiszünk abban, hogy kellő elkötelezettséggel célba ér az üzenet: a forradalom, az irodalom, Petőfiék és a márciusi „hölgyek” közös üzenete. Hiszünk abban, hogy nyitott fülekre talál az a gondolat, hogy milyen „nagy dolog a szabadság”, hogy „vannak napok, melyek nem szállnak el”, és hogy „ha újra tenni kell majd, akkor újra ott leszünk”. Ehhez olykor hangerő kell, olykor pedig csend; minden esetben nélkülözhetetlen az egymás iránti – néző és szereplő közti – érzékeny figyelem, hogy mindannyian „legyünk nagyok, amint illik mihozzánk, hogy az Isten gyönyörködve nézzen ránk.”  

2026.február 12-én az I.B és az I.HA osztály diákjai városnézéssel egybekötött színházlátogatáson vettek részt Pozsonyban. A délelőttöt az Óváros hangulatos utcáin töltötték, ahol sorra felfedezték a történelmi belváros legjelentősebb látnivalóit. Áthaladtak a Mihály-kapu alatt, majd megnézték a magyar országgyűlés egykori épületét. Ezt követően a Roland téren és környékén sétálva a főváros újabb köztéri alkotásait is látták: a francia katonát ábrázoló szobrot, a hölgyeket anno udvariasan köszöntő Schöner Nazit és a szennyvízcsatornából kikandikáló Čumilt. Továbbhaladva a háromnyelvű város múltját idéző Salvator gyógyszertár épülete előtt álltak meg, ahol a homlokzaton ma is együtt olvasható a magyar, a szlovák és a német felirat. A ködbe burkolózó Szent Márton-dóm tornyát ezúttal elfedte a pára, így a csúcsát díszítő korona sem látszott. Útjukat a Hviezdoslav téren folytatták, ahol megálltak a legnagyobb szlovák költő szobránál, végigsétáltak a Szlovák Nemzeti Színház történelmi épülete előtt, és a régi szökőkút peremén elolvasták a magyar feliratot is. A nap második felében kulturális élmény következett: William Shakespeare Rómeó és Júlia című művének balettváltozatát tekintették meg. A háromfelvonásos előadás gazdag látványvilággal, igényes díszletekkel, lenyűgöző jelmezekkel és rendkívül kifejező táncnyelvvel idézte meg a fiatal szerelmesek sorsfordító történetét. Ez a tartalmas kirándulás nemcsak új ismeretekkel gazdagította a diákokat, hanem maradandó művészi élményekkel is. Reméljük, a jövőben is lesz még alkalmuk hasonló, kulturális élményekben gazdag programokon részt venni.

2026. február 9-én került megrendezésre a ,,Poznaj slovenskú reč“  elnevezésű verseny iskolai fordulója, melyen a 3. évfolyamból  nyolcan, a 2. évfolyamból egy diák vett részt. Mind a 9 versenyző győzni akart, a háromtagú zsűrinek nagyon nehéz dolga volt. A verseny célja a szlovák nyelv aktív használatának fejlesztése, a szövegértés és szövegalkotás fejlesztése, valamint a kommunikációs készségek erősítése. A verseny egy olyan kihívás, ahol diákjaink nemcsak tudásukat, hanem bátorságukat és szorgalmukat is bizonyították. Büszkék vagyunk minden résztvevőre, hiszen már az is nagy teljesítmény, ha valaki vállalja a szereplést és megméretteti magát egy versenyen. Iskolánkat a járási fordulón Hegedűs Tobias ( II. SM) és  Lábodi Vivien ( III.SM) fogják képviselni. Gratulálunk minden résztvevőnek! További sok sikert kívánunk a következő fordulóhoz!

2026. január 30-án a II.A, II.B és II.HA osztályok moziba látogattak, ahol a Štúr című életrajzi-történelmi filmet tekintették meg. A film Ľudovít Štúr életét mutatja be, fókuszálva a szlovák nyelv megalkotására és a magánéleti lemondásokra. A film a főszereplő belső vívódásait, és az Adela Ostrolúckával való beteljesületlen szerelmét helyezi előtérbe, miközben a korabeli történelmi eseményeket, köztük a szlovák-magyar viszonyt is ábrázolja. A cselekmény középpontjában az áll, hogy Štúr a magánboldogságát és szerelmét rendeli alá a szlovák nemzet felemelkedésének és a nyelvújításnak. A film bemutatja az 1848/49-es forradalmi eseményeket, a magyarországi politikai  helyzetet.    

„Nyújts feléje védőkart...“ A magyar nép zivataros századaiban már sokszor ünnepelt, ugyanakkor többször vesztett csatát, számtalanszor várta, hogy a Gondviselés védőkart nyújtson felé – mégis mindannyiszor sikerült összekapaszkodnunk, a balsorsot mindig követte víg esztendő. Magyarságunk támasztópillérei kultúránk és anyanyelvünk. Ezeréves történelmünk során számos kiváló műalkotás született, és születik napjainkban is mindannyiunk örömére. Művészeinknek híre van a világban. Ma, a magyar kultúra napján a Himnuszt ünnepeljük. Azt a költeményt, azt a dalt, amely mindig megállásra int bennünket, olykor könnyeket csal a szemünkbe, sokszor egy nagy teljesítmény örömével az egekbe emel – de legfőképp összeköt bennünket. Összeköti az alkotót, a befogadót, a szurkolókat, a versenyzőket, a gyermeket, a felnőttet - hidat teremt a különböző hovatartozások között. Nemcsak a piros betűs ünnepnapokon hozza közös térbe a sokféleképpen különböző csoportokat, hanem a bonyolult hétköznapok megoldhatatlannak tűnő helyzeteiben is, amikor nemzeti énekünk első sorait idézve fohászkodunk egy jobb jövőért, egy békésebb világért, jókedvért, bőségért, megmaradásunkért. Hiszen „a nagy világon e kívül nincsen számunkra jobb hely“, ahol még „össze tudjuk rakni a Margitszigetet“, ahol ugyan nem tudjuk, hogy „másnak e tájék mit jelent“, de „tudunk egymásról, mint öröm és bánat“, hiszen „itt ringatták bölcsőnk, itt születtünk“ és „itt élnünk, halnunk kell“, akkor is, ha „vészek hányának“, mert mindig, minden történelmi pillanatban  hisszük, hogy „jőni kell, még jőni fog egy jobb kor“, és nem marad más feladatunk, mint „rendezni végre közös dolgainkat“ és „a harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés“. Hálás szívvel köszönjük diákjaink piros-fehér-zöld fényben csillogó műsorát. Isten éltesse a magyar kultúrát!